Nos, nem is tudom mit vártam. Természetesen ma is a nyígás volt a tanfolyam miatt. Néha arra gondolok hogy semmit sem fog soha befejezni és örökre az én nyakamon fog lógni. Tudom, ez most így kegyetlenül hangzik, hozzá is teszem hogy a legjobbat akarom neki, csakhát nem a saját kontómra. Mindenben támogatom, a tanfolyam gyakorlati részének a finanszírozását is vállalni akartam, de nem ment bele. Persze " análkül nem jó az egész semmire... " 'ríjó kis fejecske'.
Annyira fáradt vagyok már ettől. Nem tudom meddig bírom még idegekkel. Persze hogy meg akarok szabadulni tőle, hiszen ő már nem az akibe anno beleszerettem. Minden dolog amit igazán fontosnak tartottam lepergett róla. Legalább hűséges. Bár ha most olyan helyzetbe kerülne azért megnézném. Mikor is szexeltünk utoljára? Több mint egy hónapja. Egyszerűen nem kívánom őt és ő is csak kerülget engem.
Nem hiszek már ebben a kapcsolatban, pont mint a munkahelyi projektemben. Arról már kedvem sincs beszélni. Istenem bár olyan helyzetben lennék végre hogy magára hagyhatom. Olyan nagyon boldog lennék már. Tessék, még a szemem is elkezdett csepegni. Gyönyörű.
Azt hiszem ettől az egész helyzettől vagyok folyton fáradt. Sose tudok önmagam lenni már. Azt a kevés kis szabadidőmet is lehúzza hogy a rinyálását kell hallgatnom. "Úgyse sikerül ez se - Az sem lesz jó semmire"
De azért csinálja. Fura. Ha megtehetném hogy otthagyjam a munkahelyemet én otthagynám pl. Őt meg semmi sem köti. Nem mintha a diplomájával tudna majd valamit kezdeni, nem is értem mit szenved ennyit. Ha otthagyja akkor meg már nem kell a nyelvvizsga sem.
Én fizetek mindent, az anyja most kérte el az ösztöndíját, mert nekik se nagyon jött össze az élet.
Ott van anyum is akinek segíteni kéne, meg jó lenne félre is rakni, ami most hálistennek megy úgy ahogy.
Néha csak meg szeretnék halni hogy vége legyen már ennek. De az buzis. Olyan mintha rabigában élnék. Istenments rosszat szólok megy a hiszti. Fáradt vagyok. Kihasználom ezt a kis egyedüllétet és kikapcsolok. Pá
